Mondtál te valamit, Fájt is nekem nagyon. Haragudni soha, Mert nekem fontos vagy. Nem tudom mit érzel, Talán jobb is így. Békülni szeretnék, Mit mondjak még? Sajnálom azt hogy , Így alakul mindig. Átéltem ugyanis , Legalább ötször még. Valami átok követ Engem folyton, Szabadulni kéne, Csak legyen...

Látok én ürességet, Gonosz kacajt, Elég sokat. Te túl mész a határon, De ezt nem bánom. Pofára esel ahogy szokás, Nem lesz többet, Bajom tőled. Úgy teszek majd mintha, Egy egér lennél csak. Pedig tudom, Nem érsz te még annyit sem, Mert nem törődsz mások érzéseivel. Az aknákat ott látom, Na...

Itt lakik az utcában? Vagy az egyik városban? Nem tudom mert nem lelem, Úgy érzem csak kergetem. Megtalálnom jaj de nehéz, Úgy is ebből már elég! Jobban fájt mint gondoltam, Úgy bánom mint még soha!

Vajon kell még élnem ? Vagy legyen végem? Ezt így érzem. Kérlek kímélj meg!

Nevess egy jót, De ne hiába. Az arcodon legyen a mosoly, Vidám legyél ne szomorú.Jobb legyél mint egy borjú...

Zúg a tenger és süt a nap , Otthon aztán ne maradj. Vár téged a nagy világ, Indulj rögtön kis komám. Szuvenirrel meglephetsz, A hülyéktől ne rettegj. Nevesd ki azt ki jól megégett, Barna legyen a bőrszíned.

Szerintem ez csak kifogás, Te magyarázatnak hívod. Dönteni sem tudok már, Hát inkább viszlát. Mondhatnám hogy kezdjük újra, De értelme se lenne. Összetört szívvel,szomorúan, Távolodok tőled.

Futok én a cél felé, De mind-mind hiába. Mert nem vagyok királylány, Ki mindennap a bálba jár. Innék én sok-sok pezsgőt, Keviárral és minden mással. De ha nincsen erre pénzem, Sose leszek a te kincsed.

Láttalak az utcán téged, Nem volt senki ki feléberszt. Kár hogy álom volt ez nyáron, Mert szeretlek kedves párom.

Tegnap mentél kocsmába, Jól leittad magaddat. Beestél az asztal alá, Húztad a terítőt magad alá. Szét tört hát az összes pohár, Fizethetted ezrével. Többet ilyet nem csinálsz, A leckéből tanultál.