Hihetetlen, hogy itt hagytál, S szó nélkül távoztál. Nem feledlek, ígérem, Ha tudom, megvédlek. Sajnálom, az én hibám, Minden fájdalom és hiány. Késő, vége mindennek, Ígérem, örökre szeretlek!

Egyszer szeretsz egyszer nem, Egyszer itt vagy másszor nem. Hátt így van rég ez, Ezt te sem érted. De már mindegy, Úgy sem érdekel. Mást nem tehetek, Mint hogy feledlek. Szóval nem szeretlek.

Beszéltem vele tegnap este, Nem aludtam egész este. Ő járt a fejemben, És hogy mit mondott, Fojton csak ő vonzott. Úgy érzem hogy szeretem, A szívembe tehetem. Legyőzők egy sereget, Ha kell mindent bevetek. Hogy az ővé lehessek, Az égig kell tekernem. De inkább hagyom, nem zaklatom , Határokat nem...

Ő az ki megért engem, Ki azért szeret mert ilyen vagyok.  Igaz mint csak barát gondol rám, De szeretem. Mert kedves, jófej, barátságos, tiszta lelkű, Jó barátom. Kár hogy nem több, De már ez is jó. Ezért aztán hálás vagyok, Olyat mondott mit nem felejtek, Örökre én megjegyeztem. Jobb dolga...

Már bánom hogy nem léptem, Ezért majdnem megégtem. Persze meg sem érte, Most borulok térdre. Szálnék délfelé, Kb éjfélre. Gondolni sem akarok, Hogy mi lesz majd holnap. Temessetek föld alá, Merjetek bombázni, Megérdemlem én a rosszat, Elég hosszan. Kudarcot érzek fájdalommal, Megint elbuktam, Kár...

Írtam neki de hiába, Mert nem beszél rá magára. Lehet, hogy barátság sem ebből, Beszélni sem kéne erről. Megfogott a kedvessége, Kár, hogy nem fogja kezeimet. Szívet adnék, jó sokat, Remélem hogy nem szopat. Félre ismerni nem szeretném. Lehet olyan mint a medvék, Reménykedek, hogy tévedek. És lesz...

Köszönet egy lánynak,Ki bemutatott egy srácnak.Megkedveltem mint még soha,És ő nem sonka. Nagyon kedves,jófej srác, Tény hogy nem normál. Még is őrült és szeretem, Kár hogy nem a kedvesem. Messze lakik, nagyon messze, Onnan észre sem venned. Hát marad a barátság, Ez már megszokás. De örzöm e...

Azt hittem hogy jobb vagy ennél, de látom hogy tévedtem, nem elsőre értettem, kár hogy megtettem, csalódtam de nagyon nagyot, bár már megszoktam, hogy mindig megszoktam, én akkor is küzdök, de mind hiába, mert senki nem visz el a bálba, nem is ez a legnagyobb baj, sokkal inkább hogy ő 1 marha, vagy...

Kaptam egy telefont, De rejtéj az hogy kitől, Hát ki hívott? Mondja meg , mert én nem ismerem.

Várni a választ, Rettenetes érzés. Ugyanis félek, Hogy mi lesz a vége. Hát itt van látom, És örülök neki, Mert szeretni téged, Csak így merlek.

Hihetetlen, hogy itt hagytál, S szó nélkül távoztál. Nem feledlek, ígérem, Ha tudom, megvédlek. Sajnálom, az én hibám, Minden fájdalom és hiány. Késő, vége mindennek, Ígérem, örökre szeretlek!

Egyszer szeretsz egyszer nem, Egyszer itt vagy másszor nem. Hátt így van rég ez, Ezt te sem érted. De már mindegy, Úgy sem érdekel. Mást nem tehetek, Mint hogy feledlek. Szóval nem szeretlek.

Beszéltem vele tegnap este, Nem aludtam egész este. Ő járt a fejemben, És hogy mit mondott, Fojton csak ő vonzott. Úgy érzem hogy szeretem, A szívembe tehetem. Legyőzők egy sereget, Ha kell mindent bevetek. Hogy az ővé lehessek, Az égig kell tekernem. De inkább hagyom, nem zaklatom , Határokat nem szabhatok. Ott várok a magaslaton, Hátha várja javaslatom. És megkedvel még ennél is jobban, Hogy az ővé lehessek.

Ő az ki megért engem, Ki azért szeret mert ilyen vagyok.  Igaz mint csak barát gondol rám, De szeretem. Mert kedves, jófej, barátságos, tiszta lelkű, Jó barátom. Kár hogy nem több, De már ez is jó. Ezért aztán hálás vagyok, Olyat mondott mit nem felejtek, Örökre én megjegyeztem. Jobb dolga csak annak van, Kit ő szeret most odahaza. Örülök hogy megismertem, Feledni sose merem. Jó hogy boldog, Én nem bánom, Csak magamat sajnálom.

Már bánom hogy nem léptem, Ezért majdnem megégtem. Persze meg sem érte, Most borulok térdre. Szálnék délfelé, Kb éjfélre. Gondolni sem akarok, Hogy mi lesz majd holnap. Temessetek föld alá, Merjetek bombázni, Megérdemlem én a rosszat, Elég hosszan. Kudarcot érzek fájdalommal, Megint elbuktam, Kár hogy megpróbáltam.Csalódni ezerszer, Fájdalmas dolog, Átlépni rajta lesz majd Kisebb dolog. Ugyanis feledni, Nehéz lesz nagyon. Kár volt szeretni, Így nem tudok feledni. Elkísér álmomban, Mint egy kísértet. Engem így kísérget, És nem kímélget. Hallottam egy törésre, Hasonlító hangot, Elérte az első rangot. Érdekes pont ekkor fájt, Mintha egy régi sebet martak volna, A szívem volt az. Elhagyta magát, Pedig nem viselt gatyát. Lehet kellett volna hogy védjen a vészben, Nehogy megtörténjen, Amitől féltem. Nem volt ez más, Mint a szerelem, Amit hiába éreztem. Szerintem tévedtem, De magamhoz térhettem, És rá is ébredtem. Nem ő a végzetem, Mert ezt nem tehettem, Hogy örökre szeressem, Úgy is mást...

Írtam neki de hiába, Mert nem beszél rá magára. Lehet, hogy barátság sem ebből, Beszélni sem kéne erről. Megfogott a kedvessége, Kár, hogy nem fogja kezeimet. Szívet adnék, jó sokat, Remélem hogy nem szopat. Félre ismerni nem szeretném. Lehet olyan mint a medvék, Reménykedek, hogy tévedek. És lesz egy jó emlékem. Minden reggel ha felébredek, Mosollyal kelek fel .

Köszönet egy lánynak,Ki bemutatott egy srácnak.Megkedveltem mint még soha,És ő nem sonka. Nagyon kedves,jófej srác, Tény hogy nem normál. Még is őrült és szeretem, Kár hogy nem a kedvesem. Messze lakik, nagyon messze, Onnan észre sem venned. Hát marad a barátság, Ez már megszokás. De örzöm e meleget mit érzek, És nem feledem hogy szeretem. Csak nem szerelem?

Azt hittem hogy jobb vagy ennél, de látom hogy tévedtem, nem elsőre értettem, kár hogy megtettem, csalódtam de nagyon nagyot, bár már megszoktam, hogy mindig megszoktam, én akkor is küzdök, de mind hiába, mert senki nem visz el a bálba, nem is ez a legnagyobb baj, sokkal inkább hogy ő 1 marha, vagy én vagyok az mert ez alap, hát kétlem inkább ő egy köcsög, nem én a hörcsög, feladtam mert elég volt, úgy is messze az égbolt, mindenki a külsőt nézi, pedig nem vagyok édi, a belsőm pedig őrizte, kár hogy ő nem lesz őszinte, mondhatnám még tovább, de inkább állj és nyomás, van rajtam elég nyomás.

Kaptam egy telefont, De rejtéj az hogy kitől, Hát ki hívott? Mondja meg , mert én nem ismerem.

Várni a választ, Rettenetes érzés. Ugyanis félek, Hogy mi lesz a vége. Hát itt van látom, És örülök neki, Mert szeretni téged, Csak így merlek.

Mondtál te valamit, Fájt is nekem nagyon. Haragudni soha, Mert nekem fontos vagy. Nem tudom mit érzel, Talán jobb is így. Békülni szeretnék, Mit mondjak még? Sajnálom azt hogy , Így alakul mindig. Átéltem ugyanis , Legalább ötször még. Valami átok követ Engem folyton, Szabadulni kéne, Csak legyen már vége. S olyan legyen mint régen, Jó, szép és tökéletes.  

Látok én ürességet, Gonosz kacajt, Elég sokat. Te túl mész a határon, De ezt nem bánom. Pofára esel ahogy szokás, Nem lesz többet, Bajom tőled. Úgy teszek majd mintha, Egy egér lennél csak. Pedig tudom, Nem érsz te még annyit sem, Mert nem törődsz mások érzéseivel. Az aknákat ott látom, Na guruljál, Játsz mással ahogy szoktad, Itt nincs mit már mutass. Folytatnom se kell, Úgy is tudod a lényeget. Szemét vagy egy gyökérnek való, Mint 100 barom!!!

Itt lakik az utcában? Vagy az egyik városban? Nem tudom mert nem lelem, Úgy érzem csak kergetem. Megtalálnom jaj de nehéz, Úgy is ebből már elég! Jobban fájt mint gondoltam, Úgy bánom mint még soha!

Vajon kell még élnem ? Vagy legyen végem? Ezt így érzem. Kérlek kímélj meg!

Nevess egy jót, De ne hiába. Az arcodon legyen a mosoly, Vidám legyél ne szomorú.Jobb legyél mint egy borjú...

Zúg a tenger és süt a nap , Otthon aztán ne maradj. Vár téged a nagy világ, Indulj rögtön kis komám. Szuvenirrel meglephetsz, A hülyéktől ne rettegj. Nevesd ki azt ki jól megégett, Barna legyen a bőrszíned.

Szerintem ez csak kifogás, Te magyarázatnak hívod. Dönteni sem tudok már, Hát inkább viszlát. Mondhatnám hogy kezdjük újra, De értelme se lenne. Összetört szívvel,szomorúan, Távolodok tőled.

Futok én a cél felé, De mind-mind hiába. Mert nem vagyok királylány, Ki mindennap a bálba jár. Innék én sok-sok pezsgőt, Keviárral és minden mással. De ha nincsen erre pénzem, Sose leszek a te kincsed.

Láttalak az utcán téged, Nem volt senki ki feléberszt. Kár hogy álom volt ez nyáron, Mert szeretlek kedves párom.

Tegnap mentél kocsmába, Jól leittad magaddat. Beestél az asztal alá, Húztad a terítőt magad alá. Szét tört hát az összes pohár, Fizethetted ezrével. Többet ilyet nem csinálsz, A leckéből tanultál.

Ejtettünk pár mondatot, Ezért a kastély beomlott. Tönkrement mit építettünk, Egymást is férre értettük.

Hazudtál te elég sokat, Nem hiszek a hazug szónak. Nem kellesz mert nem vagy igaz, Örökre csak álom maradsz.

A szerelem olyan mély és erős érzés, amely által szorosabban kötődünk a másik félhez, mint ha csak csupán szeretetet éreznénk iránta.

Gyűlőlni szabad engem, De soha nem ok nélkül, Inkább ismerj meg, Mint hibásan következtess...

Látom a mosoly még ott ül a szádon, A könnyek meg már nincsenek, Csak telnek a napok napról napra, És feledlek mert nem szeretsz !!

Nem vérzik, mert nincsen mi, hisz azt már rég összetörték... Kár érte, mert nincs oly jó ragacs, mi összetapaszthatja... De nem baj majd nézem és keresem mit egyszer majd meglelek... Ha egyedül ha mással, most élek alásan...

Hiába szól zene vagy zaj a lelkemre már úgy sem hat! Örültem hogy jöttél, de fájt hogy mentél ... Hát nem kell semmi már hogy tudjam, csak kifogás amit mondasz! És könnyek helyett nincsen mosoly míg a boldogságot el nem hozod...

Igen még fáj, nem is kicsit! Főleg mikor tudom, hogy nem számít semmit ... Hiába süt a nap és nem fúj a szél, mert szeretném hogy szeressél! Látom a vidám mosolyod és fáj, de nem kívánom hogy meghajjál... Látszik még a hatalmas seb, hogy elnyomja a legszebbet!

Az én kedves nagyikám, Pesten lakik bizony ám. Ismeritek is talán, Kedves mindig úgy bíz ám. Másra gondol nem magára, Sütivel jön be a házba. Sok a társa a nagy házban, Ott lakik a társasházban. Szereti a finoom levest , Azzal várjuk mindenképpen. Ha nem tudna akkor is adna, A szívével elringatna. Szeretjük mi nagyon-nagyon, Meghívjuk hogy nálunk lakjon!